Biztosra mentek a Ferrari fejlesztõmérnökei, hiszen nem akármilyen autó lehet, amely egyenesen a márka alapítójának nevét kapja. A típusszámok és betûk helyett ezúttal fordított sorrendben, a Commendatore nevének megfelelõen "Enzo Ferrari" sorrendben keresztelték el az autót. Elkészülte a Formula-1-es istálló és sportkocsigyár nem mindennapi együttmûködése, amely a versenypályákon használatos technikát helyezi át a közúti autózásba.
Bemutatóját nem kísérte nagy meglepetés, hiszen korábban folyamatosan kerültek nyilvánosságra a Ferrari F50 utódjának mûszaki és formai részletei. Az elmúlt évben mutatkozott be a Pininfarina által jegyzett Rossa tanulmányautó, amely a végleges kiadás számos formai jegyét - például a filigrán megjelenést, vagy az elnyújtott fényszórókat - már magán hordozta. |
|
Rendhagyóan nem egy nagy nemzetközi autószalonon, hanem egy tokiói formatervezõi tárlaton debütált a prototípus FX és F140 megnevezésekkel, majd hetekkel késõbb Maranellóban bemutatták és megkeresztelték, ezzel hivatalosan is alátámasztva a Ferrari-város környékén készült kémfotókból már sejtett formát.
A Pininfarina úgy alkotta meg a méhsejt-szerkezetû, szénszálas mûanyag karosszériát, hogy az Enzo padlójának burkolata és az elsõ légterelõk elegendõ leszorítóerõt termelnek ahhoz, hogy még a 350 km/h-s végsebesség környékén se legyen szükséges a hátsó szárny. Az aerodinamikai terhelést és egyensúlyt az elöl és hátul elhelyezett apró terelõelemek állítgatásával módosíthatjuk.
Az Enzo Ferrari motorja a Formula-1-ben szerzett tapasztalatok alapján épített teljesen új, feltöltött tizenkét hengeres erõforrás, melynek két hengersora 65 fokos szöget zár be egymással. A szívó és kipufogó szelepek folyamatosan változó vezérlésûek, nyitásuk idejét és mértékét a motorvezérlõ elektronikára és egy nagynyomású hidraulikus rendszerre bízták.
A sebességváltó szintén F1-technológiát képvisel, a kuplung és a váltó elektronikusan mûködik, a kapcsolás a kormánykerék mögé elhelyezett karok mozgatásával történhet. Elsõ és hátsó felfüggesztése független, kettõs keresztlengõkaros, lengéscsillapítói pedig az útviszonytól függõen folyamatosan változó hangolásúak. A biztos megállásról elöl 380, hátul 340 mm átmérõjû Brembo karbon tárcsafékek gondoskodnak. |
|
Az Enzo karosszériája alatt mûködõ összes számítógépet, melyek többek közt a motorvezérlést, felfüggesztést, blokkolásgátlót, kipörgésgátlót és aerodinamikát irányítják, egy közös vezérlõegységhez kötötték. Az autó vezetõje Sport, Race, illetve No ASR fokozatok között választva irányíthatja ezt, utóbbinál teljesen kikapcsolja a kipörgésgátlót.
A Ferrari mindössze 350 darab gyártott le, ebbõl egy a gyári múzeumba került. |
|
Mûszaki adatok |
|
Motor: 5988 cm3 V12 Teljesítmény: 492 kW (660 LE) 7800/min Nyomaték: 657 Nm 5500/min Saját tömeg: 1255 kg Hossz/szél./mag.: 4702/2035/1147 mm Tengelytáv: 2650 mm Gyorsulás 0-100 km/h: 3,65 sec Gyorsulás 0-200 km/h: 9,5 sec Végsebesség: 350 km/h | |